*Rosie szemszöge*
A fejem szokás szerint üres lenne, de most kavarognak bennem a gondolatok. Két nap múlva mehetek a The Rage-be, holnaptól Carly itt fog lakni, és ott van az a cuki srác, aki kiszúrt a boltban. Érthetően és nemes egyszerűséggel kijelentve félek, örülök és kíváncsi vagyok.
- De levágódtál ide - szakítja meg gondolatmenetem gyenge fonalát. Én pedig szépen kifejezve nem vagyok ilyenkor a helyzet magaslatán.
- He? - nézek fel.
- Kutyának meg tessék - teszi karba a kezét, mire elnevetem magam. - Min gondolkozol ennyire? - ül le mellém mosolyogva.
- Mindenféle hülyeségen - kelek fel, majd kidobom a pudingos dobozkát. Az órára pillantok, ami este fél tízet mutat. Talán egy óra alatt megszáradt az egyrétegű, gyorsan kötő festék. Vagy ha nem, akkor is a helyére tologatom a dolgokat, szóval ez nem oszt nem szoroz. Felmentem és befejeztem a feladatom, majd beballagtam a szobámba és elővadásztam egy pizsamát és mint valami őrült berohantam a fürdőbe. Beálltam a forró zuhany alá, majd egy jó fél óra múlva kikecmeregtem. Magamra tekertem a törölközőt, majd az ajtóhoz mentem, amin valaki már erősen dörömbölt.
- Csak gondoltam szólok, hogy apád hazajött és olyan híre van, ami téged is érint - hadarja el anyám, amolyan "gondoltam szólok" stílusban. Bólintottam, majd becsuktam az ajtót és felöltöztem a lenge rövidnacimba és egy trikóba . Vettem a fáradtságot és lementem a nappaliba, majd levágódtam a kanapéra. Apa már épp kezdeni akarta a mondani valóját, de még leintettem egy pillanatra, amíg felrohantam a szemüvegemért, mert így homályos minden. Általában kontaktlencsét hordok, de estére már biztos nem fogom betenni azt az akármit a szemembe, így marad a szemüveg.
- Most mondhatod - teszem fel a szemüvegem, majd megpróbálok értelmes fejet vágni hozzá. Ez persze nem olyan egyszerű, de igyekszem.
- Szóval, a munkahely nagyon jó, a munkakör megfelelő. Valamint ami fontosabb neked, hogy lesz egy céges bál féleség, amire a munkatársaim is eljönnek a családjukkal együtt. Gondoltam, akkor anyád, te és Carly is jöhetnétek velem, hisz egy család vagyunk. Kicsit ismerkedtek legalább, és jó benyomást is tudtok tenni a kedvemért. Egy nagyon kedves új munkatársam meghívott minket az asztalukhoz. Hat gyerek és a két szülő, szóval szerintem jól megleszünk velük - mosolyog apa.
- És ez mikor is lesz? - húzom fel a lábam.
- Jövőhét hétvégén, pontosan szombat este - vázolja fel.
- Rendben, nekem megfelel - válaszolom, majd elveszem a telefonom az asztalról és kinyúlok a kanapén twitterezés közben.
@RosieSunshine<3 : A napsütötte LA! Jó lenne, ha te is végre itt lennél @CarlyMoon:P
@CarlyMoon:P : A reptéren ülök, jó lenne, ha nem türelmetlenkednél! :D @RosieSunshine<3
*Carly szemszöge*
Még vagy 3 óra, mire indul a repülő, addig pedig itt csövezek. Rosie zaklat twitteren, éhes vagyok és nagyon fáradt. Jó az éhségen tudok segíteni, de Rosie-t csak nem lőhetem le, na meg szundikálni is csak a gépen tudok majd. Addig meg eszek valami reptéri sütit.
De jó lesz végre LA-ben lakni a legjobb barátnőmmel, már szinte most is lélekben vele vagyok, csak egyenlőre kicsit messzebb. Mondhatni már testvéri szinten imádjuk egymást azzal az idiótával. Neki mindent elmondhatok és nem néz teljesen hülyének, sőt ha hülyét csinálok magamból akkor inkább rákontráz, nehogy engem röhögjenek ki. Nem egyikőnknek sincs feltűnési viszketegsége, csak védjük egymást. Egyedül így vagyunk képesek kiállni a tömeg elé. Vagyis én kimerek állni bárki elé bármikor, de Rosie más, sokkal visszahúzódóbb. Ha valaki ismeri, akkor tudja, hogy milyen igazából, de kívülállóként csak egy elesett totális idiótának néz ki, de én így szeretem őt.
...
Végre a repülőn csücsülök, ugyan azt nem értem, hogy miért indítanak éjszaka járatokat, de itt vagyok és már csak néhány óra választ el álmaim városától. Na meg persze ott van Róma is, de azzal még várnom kell egy kicsit, mert már van jegyem a 3010. löktóber 69.-ei repülőre, ami pontosan 32 óra 61 perckor indul. Na jó, tényleg aludnom kéne, de ez olyan jó, hogy nem tudok. Főleg itt a turista osztályon úgy, hogy a mögöttem lévő három helyen egy kislány bőg, egy nő kornyikál és egy kis srác rugdossa az ülésem. De legalább a mellettem ülő tonnás pasi jót szundikál a vállamon, amin már folyik a nyála. Fúj! Az isten szerelmére, miért ver engem bottal a sors?! És ez pont a kedvenc felsőm. Borítsák még a mogyorót is az ölembe és akkor teljes lesz ez az utazás is.
...
Még körülbelül 20 perc és leszállunk, de a dagadt pasi mindjárt az ölembe borul, ami nem túl előnyös számomra, mert akkor lehet, hogy meghalok. Inkább fel kéne keltenie valakinek, mert én igazság szerint nem igazán merem. Félek, hogy megesz, mikor leszállunk.
- Elnézést kisasszony! - kapom fel a fejem a hozzám szóló utaskísérő felé. - Az úr önnel van? - kérdezi.
- Még csak az kéne! Mármint... - nevetek fel kínosan. - Nem, nem együtt jöttünk.
- Ez esetben... Uram kérem keljen fel, rögtön leszállunk! - szólítja meg a hapekot is, mire az felemelkedik a vállamról és megköszöni. Hát jó, ez teljesen korrekt így. Nekem is megköszönhetné, ha már rajtam kergette horkolva a bárányokat. Na mindegy, a lényeg, hogy leszálltunk, én meg sebes léptekkel indultam a csomagszalag felé. Leráncigáltam a bőröndjeim, ezzel persze rögtön bemutatkoztam Los Angeles-nek. Sok ember azt gondolja első látásra, hogy tiszta hülye vagyok, de aki megismer, az erről meg is bizonyosul.
Kiszúrtam Adam-et és Marie-t, de Rosie sehol sem volt. Vagy lusta volt idetolni a képét, vagy... Nincs vagy, tuti lusta volt. Végül is csak reggel hat óra van, miért is jönne elém.
- Sziasztok! - köszönök nekik, majd megölelem őket. - Köszönöm, hogy meghívtatok - mosolygok.
- Ugyan Carly, már szinte testvérek vagytok! Örülünk, hogy elengedtek a szüleid, legalább Rosie sem lesz egyedül - mosolyog Marie.
- De most menjünk, mert elfogok késni és te is - mondja Adam, majd felkapja két csomagom és a kijárathoz indul. Egek, LA már most nyüzsög! Beültünk a kocsiba és az új lakhelyemig hajtottunk, majd kitettek, mert dolgozniuk kellett menni. Elkezdtem bevonszolni a kertbe a cuccokat, mire ajtócsapódást hallottam.
- CARLY! - kiált boldogan Rosie, majd elkezd felém rohanni.
- ROSIE! - kiáltom el magam én is, majd egymás nyakába ugrunk, mire elterülünk a füvön. - De jó végre látni. És miért vagy pizsiben?
- Mert csak annyira keltem fel, hogy köszönjek. Megyek is vissza aludni - röhög, majd felsegít és bevisszük a bőröndöket a házba. - Üdv itthon - vesz egy mély levegőt, majd felindul az emeletre és beront egy szobába.
- Carlylak? - nézek rá, mire bólint. Huha, minden tiszta kék és még futógépem is van. - Ez valami elképesztően hiperisztikusan fantasztikus! - ölelem meg Rosie-t.
- Az én művem és apa hitelkártyájáé - ölel vissza nevetve. - Pakolj csak ki nyugodtan, én meg megyek és visszafekszek a szomszéd szobában lévő ágyamba - megy ki az ajtón, de még visszakiabál egy pillanatra. - Nyugodtan nézz körbe, hisz már úgyis itt laksz.
Egy utolsó ajtócsapódás, majd egyedül maradok egy kicsit. Kipakoltam és körbekutakodtam, hogy mi merre van, végül fáradtan bedőltem az ágyamba és elaludtam.
*Riker szemszöge*
Apa késő este beesett, mi meg persze szokásosan félhullán beszélgettünk lent a nappaliban. Lerakta holmiját, majd helyet foglalt köreinkben. Épp akart valamit mondani, de megállítottam. Ross-ra néztem, aki a kezével tartotta a fejét és úgy aludt. Egy gyors mozdulattal eltávolítottam egymástól a végtagját és fejét, mire megfejelte az asztalt.
- Ezt még megbosszulom - motyogja, mire Rydel-nek leesik, hogy mi is történt az előbb és elkezdett nevetni.
- Most mondhatod apa - mondom röhögve, mire mindenki apára emeli a tekintetét.
- Egész normálisnak tűnik az új munkatársam. A neve Adam, itt laknak valahol a közelben, de majd úgyis megismeritek őket a céges bálon - mondja.
- Várj csak... - gondolkozik el Ryland. - Őket?
- Igen. Adam-et, a feleségét és a két lányát - válaszolja apa.
- Két lány is van? - kapja fel a fejét Rocky.
- Neked bezzeg egy agyad sincs - jegyzi meg Ross, mire Rocky azzal a szokásos értelmes fejével ránéz, majd vissza rám és vállat von. Ross-nak mákja van, hogy a bátyja olyan kómás, hogy azt se tudja épp hol van.
- Lehet lesz két új barátnőm - tapsikol Rydel.
- Várj, akkor Riker-t minek tartjuk? - néz körbe Ratliff, mire Rydel megölel.
- Mert ő az én legjobb barátnőm, vagyis barátom - nevet.
- Ezt most elnézem, mert tudom, hogy már rég aludnunk kéne - ölelem vissza nevetve. Szeretem ezt a kis bolond lányt, hiába 20 éves, mindig a kishúgom marad.
- Menjetek aludni gyerekek, mielőtt Ry lenyeli valamelyikünket - mosolyog anya.
- Szerintem Ross valaki másnak örülne, ha lenyelné - röhög Rocky.
- Nagyon vicces vagy mondhatom - veri a fejét az asztalba Ross.
- Akkor is jó csaj volt - kel fel az asztaltól, majd elindul felfelé.
- Tuti nem látom többet, szóval ne hányatorgassuk, hánytorgassuk fel a múltat - kel fel Ross is, miközben kijavítja a saját mondatát. Szépen lassan mindenki elszállingózott aludni, és ami engem illet egy ideig szeretnék is fetrengeni az ágyban, anélkül, hogy bárki felverne álmomból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése