1. fejezet

* Rosie szemszöge * 

- Hát, akkor ideje mennem - teszem le a lábam mellé a két bőröndöm, majd a nagyira nézek. - Nagyon fogsz hiányozni - ölelem meg, miközben egy könnycsepp legördül az arcomon.
- Jaj kicsikém, te is nekem - simít végig a hátamon. - De most menj, végre minden a helyére kerül.
- Szeretlek nagyi - adok egy puszit az arcára, amin máris látszik a vörös rúzsom nyoma.
- Ne feledd...
- 555-8947 - mondom a nagyi telefonszámát, majd egy utolsó ölelés és beszállok a kocsinkba. - Irány Los Angeles? - kérdem a volán mögé beülő apát.

- Irány Los Angeles - válaszolja mosolyogva. Elindítja a motort, én meg csak nézem, ahogy elhaladunk a nagyi háza előtt. Előszedtem a telefonom és berakom a fülhallgatót a fülembe. Szeretem becsukni a szemem, amíg zenét hallgatok, így most is így tettem, aminek köszönhetően mély álomba merültem.

Egy gyönyörű réten találtam magam, aminek közepén egy hatalmas fa állt egy hintával. Végignéztem magamon és elképedve láttam, hogy mit viselek. A fához sétáltam, amitől nem messze egy kis tavat pillantottam meg. A víz tükrében még jobban felmérem a károkat, amiket nem tudom ki okozott. Térd alá érő szoknya egy felsővel, amiből kint a vállam. Hajam fonatos kontyba fogva, arcomat gyenge smink borítja. Halvány rózsaszín szájfény, alapozó és rózsaszín szemfesték. Lehetnék barbie baba is, ha nem fekete lenne a hajam. Az összhatást nézve gyönyörű vagyok így, de ez nem én vagyok, csupán egy álomkép, hogy milyen lehetnék. Nem bírtam tovább elviselni, amit a víz mutatott nekem, így egy nagyobb kavicsot belehajítottam és elrohantam. Futottam a magas fűben, egészen míg el nem fáradtam és erőmet vesztve a földre dőltem. A virágok illata annyira émelyítő volt, hogy arra nincsenek szavak. Lehunytam a szemem és próbáltam élvezni a szabadságot, de valahogy nem ment. Elmém kizárt hirtelen mindent, ami csodálatos a világomban.

- Rosie! - hasít a fejembe egy éles hang a csend után. 

Szemeim kipattantak és meredten néztem anyára, akitől a riasztó hang származott. Halvány mosollyal az arcán végig mért, de nem szólt semmit.

- Üdv itthon! - töri meg végül a csendet apu. És itthon?! Ennyire elaludtam volna? Hiszen alig csak egy pillanatra hunytam le a szemem. A szülők kiszálltak a járműből, jómagam pedig lassan kezdte nyitni az ajtót. Kiléptem és egyből megcsapott a hőség. Rápillantottam a házra, aminek a kocsibejáróján parkoltunk és elállt a lélegzetem is egy pillanatra. Hatalmas és gyönyörű, akárcsak a mesékben. Kezembe fogtam a bőröndjeimet és elindultam a házba. Már be volt rendezve, így csak kerestem a nekem szánt helyiséget. Észrevettem egy babarózsaszínre festett ajtót, amin gyönyörű kézzel írott betűkkel szerepelt a nevem. Benyitottam és egy pink álom világba csöppentem. A fal teljes egészében világos rózsaszín, míg ágy ezen szín sötét árnyalatát viseli. Az ágyam felett egy nagy kép, amin én vagyok sok kicsi képpel. Minden emlékem rajta van, ami igazán számít.

Az fehér ablak alatt párkány található párnákkal, amik pontosan passzolnak a függönyhöz. Hatalmas plazma tv és mellé hifi rendszer. Az íróasztalom őreként Hello Kitty pofija pillant vissza. Szekrényemet megcélozva kezdtem el kipakolni. Sportos, de mégis csajos ruháimat gondosan hajtogattam és raktam be. Persze egy-két egyberuha is becsúszott a kis helyiségbe, de azok is csak engem tükröznek. 

- Tetszik? - jön be anya a nyitott ajtón.

- Ez életem legtökéletesebb dolga - ölelem meg mosolyogva. 

- És ennél már csak az jobb, hogy beszéltünk a The Rage igazgatójával és felvesznek - nevet.

- Köszönök, mindent - dobok hátast mosolyogva az ágyamra, majd csak egy ajtócsukódást hallok. Felültem és a sminkasztalomhoz mentem. Kipakoltam a maradék holmim, majd lementem körbenézni. A ház hatalmas és gyönyörű, le is fotózom és elküldöm Carly-nak. Ahogy az üzenet elküldte magát, már csörgött is a mobilom.
- LOS ANGELES! - kiált a telefonba Carly.
-Annyira jó, bárcsak itt lennél! - szontyolodok el egy kicsit.
- Van egy meglepetésem... - húzza el a mondatot.
- Mii? - visítom a telefonba, mire egy "au" hallatszik a vonal másik végéről.
- A szüleim megengedik, hogy LA-be menjek, de...
- Nincs "de"! Ez marha jó - örvendezek.
- Nincs hova mennem, így nem meg valósítható
- Ezen változtatunk.. - ingatom a fejem, mintha látná, majd anya keresésére indulok.
- Apa, kérdezhetek valamit? - állok meg apu előtt, mert csak őt találtam meg.
- Persze kicsim - mosolyog rám.
- Carly nem költözhetne hozzánk? - veszem fel a "cuki mosolyt".
- Felőlem. De kérdezd meg anyádat! - mondja, mire a nyakába ugrok.
- Köszi! Köszi! Köszi! - ismételgetem egyszavas mondatomat. - Még egy kérdés - mutatom fel a mutató ujjam.
- A garázsban van - nevet, mire egy puszit nyomok az arcára és elfutok, hozzátenném a bejáratnál csúszik a padló, így hasra is estem.
- Itt vagy még? - lihegem a telefonba.
- Igen, de miért? Amúgy olyan telefonszámlám lesz, hogy anyám kitér a hitéből - röhög.
- Apa azt mondta hozzánk költözhetsz! Már csak anya belegyezése kell, ő meg tudod, hogy lányaként szeret. Még a nyaralásainkon is mindig ott voltál - nevetek.
- IGEN! - kiált boldogan, majd csak a csatazajt hallom a háttérben.
- Mit vertél le? - röhögök, miközben felállok és kimegyek az ajtón.
- Csak az asztali lámpa esett le - válaszolja egyszerűen.
- Ja, csak az volt? - mosolygom. - Ú, várj és ne törj össze semmit! Kihangosítalak - veszem el a fülemtől a telefont és kihangosítom a beszélgetésünk. - Anya, ha azt kérdezném, hogy a világ legjobb barátnője ideköltözhetne-e, akkor mit mondanál? - lépek anya mellé óvatosan, mire a telefonomhoz hajol.
- Carly, mikorra érkezel? - szólal meg, mire szinkronban kezdünk ujjongani.
- A következő géppel jöhetnél - jegyzem meg.
- Kincsem, legyél szíves odaadni anyudnak a telefont, szeretnék vele beszélni - veszi ki a kezemből a mobilom anyu, majd kiveszi a hangosítást. - Szia... Igen persze... Dehogy baj, hiszen már majdnem testvérek... Biztos... Akkor várjuk, majd a férjem érte megy a reptérre... Szia, üdvözlöm a család többi tagját is - fejezik be a beszélgetést, eközben én eljárom örömtáncom, amivel úgy nézek ki, mint egy komplett idióta. - Ne táncikálj! Holnapra be kell rendeznünk egy szobát - mosolyog anya, mire a nyakába ugrok.
- Köszönöm - mondom boldogan.
- Végre a mi családunk együtt van, de nem szakíthatlak el a régi szeretteidtől - szorít magához.
- Tudod, bárki bármit is mond, ti a hibáitok ellenére a világ legjobb szülei vagytok - mosolygok, majd adok egy puszit az arcára és berohanok a házba, ahol apa készülődik elmenni. Remek, ő is olyankor lép le, amikor segítenie kéne.
- Szívem, hova mész? - kérdezi anya apát.
- Be kell mennem az új munkahelyemre, hogy körbevezessenek, különben nem tudok holnap kezdeni - ecseteli az indokot apa.
- Akkor egyedül kell bútort vásárolnom? - képedek el.
- Itt a bankkártyám, old meg kislányom - ad egy puszit a homlokomra, majd kirohan az ajtón. Anyára néztem, aki csak vállat von, mire felrohanok egy kis táskáért. Beledobok egy kis kéz pénzt buszra és beleteszem a telefonom a kártyával együtt. Elkiáltottam magam, hogy "elmentem", majd becsaptam magam után az ajtót. Rákerestem a telefonomon a legközelebbi bútoráruházra, ami tőlem három buszmegállóra van. Ezért nem szállok buszra, inkább gyalogolok. Átlagos tempóban elindultam, miközben nézelődtem. Los Angeles hatalmas és klassz, ami annyit tesz, hogy pont itt a helyem, csak ne lenne ilyen zsúfolt.

*Ross szemszöge*  

Már reggel óta próbálunk és kezd elegem lenni. Ha Riker még egyszer azt meri mondani, hogy "Újra!" akkor lecsapom egy hatalmas tesócsapóval. Ezt szabadalmaztatni fogom, Ross Lynch Tesócsapóművek. Zenészből üzletember, az se rossz. 

- Srácok... - kezd bele mondandójába Riker, mire mindenki egyszerre, dühös tekintettel ránéz. - Mára végeztünk! - teszi le a gitárját.

- Bölcs döntés bátyus - veregeti hátba Rydel Riker-t.

- Most rám kented a csillámport a gitárpengetős doboz tetejéről igaz? - néz rá gyanakvóan, mire drága nővérem hátrál egy lépést. Riker mint valami nem normális, na nem mintha az lenne, előre húzza fehér pólója hátulját, ami tiszta pink csillámpor.

- Esküszöm veszek neked egy csillám-glitter szórót szülinapodra - jegyzem meg. - Akkor legalább nem csak a háta lesz rózsaszín Riker-nek - röhögök, majd lepacsizok Rydel-lel.

- Szörnyen sajnálom Laurát, Maia-t, Raini-t és Calum-ot, na meg Morgen-t is - ingatja a fejét Rocky.

- Hülyéskedsz? Laura még ennyire se normális, mint Ross. Gondolj csak bele mi van akkor, ha Raura összeszabadul - ingatja fejét Rydel, mire szúrós szemmel nézek rá.

- Srácok kis tempó, különben gyalogoltok hazáig! - jön be apa a helyiségbe. Mindenki gyorsan összeszedte a felszerelését, majd kirohantunk és bepattantunk a kocsiba, a jó nagy kocsiba. Apa gyorsan kidobott minket otthon, mert valami új munkatársa jön és ő vezeti ma körbe. Anya küldött Riker-nek egy sms-t, hogy ha hazaértünk, akkor menjünk el valami fafestéket venni, mert a kerti bútorokat le akarják festeni. Szóval ledobtuk szépen óvatosan a cuccokat és elindultunk biciklivel a bútorboltba. Beérve körbenéztünk és arra jutottunk, hogy keresünk egy eladót, mert itt nem lehet kiigazodni. A kék ruhás nőci beirányított minket a tizenkettes sorba, ahol a fa bútorok is vannak. Nekiálltunk a válogatásnak, mert nem mindegy állítólag, hogy milyen fára mit kenünk, mekkora hülyeség. Egy ideig nyomon tudtam követni, hogy mit is nézünk épen, de aztán feltűnt egy sötét hajú, melegítő felsőt és rövidnadrágot viselő lány. Egészen úgy nézett ki, mint aki tudja mit is akar. Az ágyak között nézegetett, kezében egy hosszadalmas listával. Felnézett egy pillanatra a kis világából és bizonyára megláthatott, mert gyorsan elkapta tekintetét és elsietett egy másik sorba. Érdekelt, hogy mit csinálhat itt teljesen egyedül, így utána indultam.

- Carly, most akkor királykék vagy türkizkék? - kérdezi a telefonnal a fülén. - Szóval most már nagyon, de nagyon világos kék kell - sóhajt egyet. - Akkor a bútorok fehérek lesznek, az ágy sötétkék és a falak világoskékek. Ajánlom, hogy elégedett legyél, ha holnap reggel ideérsz, mert már most az idegeimre mész. Én is imádlak te hülye - teszi le a telefont. Annyira gyönyörű, de mégis van benne valami, amitől nem lesz tömeggyártmány. Olyan bátor, hogy itt kiabál a telefonjába, de annyira visszahúzódónak tűnik.

- Öcsi jössz? Sikeresen megtaláltuk a megfelelő lakkfestéket - hozza rám a frászt Rocky.

- Persze - vetek egy utolsó pillantást a lányra, majd elmegyek a többiekkel. A pénztárnál kígyózó sor állt, ami nem is lenne baj, ha nem mind az ötnél állna annyi ember. Beálltunk az egyikbe és csak vártunk és vártunk. Időközben ismét feltűnt az a titokzatos lány. Három csávó is kísérte, majd eltűntek a rakodó térnél, én pedig visszacsöppentem tesóim közé, aki vigyorogva néztek rám.

- Helyes lány - jegyzi meg Delly.

- És csinos is- mondja Rocky.

- Látszólag érti a dolgát - egészíti ki őket Riker.

- És egyáltalán nem rohantál utána elkérni a számát - néz rám Ratliff.

- Mi van veled haver? Csinos, szép, pont az eseted, akkor meg mire vársz? - bök oldalba Ryland.

-Szálljatok le rólam oké? Csak egy lány, még rengeteg van belőle LA-ben. - töröm össze kis családom egy részének elméleteit.