6. fejezet

* Rosie szemszöge * 

Viszonylag hamar vissza pakoltunk mindent, amit szétdobáltam. Lementünk a nappaliba, ahol anya már a fél nassolós szekrényt kipakolta. 

- Egy tál eper és egy nagy nutella is elég lett volna - veszek a számba nevetve egy cukrot, majd megölelem.
- ÚÚ, kopogtak - rohan ki Carly, mire elengedem anyut és utána rohanok. Beengedtük Rydel-t, akinek egyből mind a ketten a nyakába ugrottunk, majd bevezettük a nappaliba.
- Egész héten itt tartotok? - kérdi nevetve felvont szemöldökkel, mire Carly-val egymásra nézünk, majd Rydel-re és megint egymásra.
- Még nem tudjuk - mondjuk nevetve szinkronban, mire a szőkeség is nevetni kezd.
- Jaj tényleg hoztam neked valamit Rosie - nyúl a kis táskájába, majd kiszedi a telefonom és átnyújtja.
- A kis drágám! Köszönöm Rydel - veszem el, majd megölelem és tapsikolva ugrálok egy sort.
- Örülök, hogy újra egymásra találtatok - nevet. - Egyébként meg, ha szertnétek, akkor hívjatok csak simán Delly-nek.
- Delly.. Ez tetszik - bólint elismerően Carly. Levágódtunk a kanapéra és szinte betemettük magunkat kajával, majd bekapcsoltuk az 50 első randit. Persze sokat nem tudtunk belőle nézni, mert végig beszéltük és röhögtük az egészet, de azért jó elmondani, hogy mi megpróbáltuk megnézni. Mivel már kezdett elegünk lenni a besötétített házból, így kimentünk az udvarra.
- Tollas? - mászik ki a garázs egyik szekrényéből Carly a tollasütőkkel a kezében.
- Felőlem mehet - vonok vállat. Kivittük az ütőket és kettesével kezdtünk játszani, vagyis valaki mindig fetrengett a földön és röhögött a játékosokon. Ugyan ezzel is csak körülbelül annyit voltunk el, mint a filmezéssel, de azért az is valami. A meccs vége előtt durván öt perccel anya ki kiabált nekünk az ablakon, hogy kész az ebéd, mire én, mint a vesztésre álló fél, ledobtam a fűbe az ütőmet és berohantam. Gyorsan kezet mostam, majd leültem a helyemre és vártam.. nos egyszerre több dolgot is. Először is az ebédet, mert éhes vagyok, másodszor pedig a lányokat, hogy velem együtt várhassanak.

* Ross szemszöge * 

- Végre vége - vágódik le Calum az öltözőm egyik székére, követve példáját én is leülök egy sóhaj kíséretében. - Azóta se dumáltál azzal a csajjal? - néz rám kérdőn.

- Nem - válaszolom nemes egyszerűséggel.

- Nem értem, mire vársz - ingatja fejét, mire csak kérdőn nézek rá.

- Te vagy a nagy Ross Lynch! A csajok a karjaidba omlanak kérés nélkül is...- ecseteli, de félbeszakítják.

- Na a csaj téma - halljuk meg Laura nevetését a nyitott ajtó felől.

- Beszélj vele, mert az én szövegem úgy is csak az egyik fülén be, a másikon meg ki megy - kel fel, majd kisétál.

- Calum-nak igaza van - ül le mellém.

- Nincs nekem időm olyasmire, hogy csaj - ingatom a fejem.

- Én segítek neked, de ahhoz neked is akarnod kell.

- Kösz Laura - mosolyodok el, mire végig simít a karomon és feláll, hogy kiindulhasson.

- Ja, és sose feledd... - néz vissza az ajtóból, mire ráemelem a tekintetem.- Te vagy Austin Moon! Nincs olyan, amit ne tehetnél meg - mosolyog, majd ki megy.

Persze, mert Austin-nak minden olyan könnyen megy. Előbb Ally beleszeret, majd csak énekel egyet és minden megoldódik. Palacsintát eszik, miközben mással nem is kell törődnie csak, hogy a csaja dalokat ír neki és, hogy hányan követik épp twitteren. A legjobb barátja mindig felvidítja és jó tanácsokkal látja el. A menedzsere meg a világ legjobb arc csaja. 

Nem én vagyok Austin Moon, egyszerűen csak Ross Lynch a nevem, a srác, akire ráöntöttek egy szerepet. Bárcsak minden olyan egyszerűen menne mint a Disney sorozatokban.. Minden gondot megoldana a szeretet és a szerelem, egyik napról a másikra nem lenne többé baja senkinek. De ez a valóság és nem a Disneyland, szóval ilyen nincs.

Nekem nincs időm semmire, Rosie-nak tuti nem jövök be úgy, ahogy én szeretném, és valószínűleg nem Mr. Medvetalp volt az első és utolsó pasi, aki körülötte legyeskedett. Talál magának valót, ebben szinte teljesen biztos vagyok.

Gondolkodásomból a telefonom zökkentett ki, amit egy hirtelen mozdulattal az ölembe is löktem.

- Ne kímélj - veszem fel a telefont, aminek kijelzőjén Riker széles vigyora látszott.

- Ha végeztetek, akkor hazaviszlek, mert most még itt vagyok - mondja.

- Rendben, mindjárt kint vagyok - egyezek bele, majd leteszem és a cuccomat felkapva kimegyek és beszállok mellé.

- Milyen volt a vasárnapi felvétel? - kérdi röhögve.

- Ennyire azért ne érezz velem együtt - nevetem el magam. - Egyébként meg azt hittem, sosem lesz vége. Miért nem értünk rá ezzel holnapig, azt talán soha sem értem meg - ingatom a fejem.

- Azt hittem már hozzá szoktál - jegyzi meg. - Egyébként este neked kéne összekészíteni a felszerelést holnapra - közli velem a csodás híreket.

- Te hol leszel? - vonom fel a szemöldököm. Úgy van, szeretnék egy kicsit pihenni is! Nem gondolom, hogy ezért akasztás járna.

- Randim lesz - válaszolja. De jó neki..

- Rocky? 

- Elmegy Ratliff-fal és Ryland-del valami horrorfilmre. Lásd be, már csak te maradtál - nevet.

- És mi van Delly-vel? - próbálkozok be utoljára.

- Tuti késő estig Rosie-val lesz, most is ott van - válaszolja, mire én egy "Na jó"-t elejtve bambulok tovább ki az ablakon.

* Carly szemszöge *

- Ezt fel nem veszem - ingatom a fejem, ahogy Rydel és Rosie mutogatják a ruhaszetteket.

- El fognak fogyni a ruhák Delly kezéből - jegyzi meg Rosie, miközben egy újabb vállfára akasztott szettet emel el Delly-től.

- Ezt még én vettem neked - mondom, majd intek, hogy menjen tovább. - Na ez kell nekem! - mondom a következő ruhára. Felvették velem, majd leültettek egy székre, hogy majd ők megcsinálják a hajam és a sminkem. Hát... Remélem Riker bírja bohóc csajokat.

Mire készen lettem teljesen, pont csengettek.
- Vendéget várunk? - jön ki anya a nappaliból, ahogy futok le a lépcsőn.
- Igen, Carly-nak randija lesz - mosolyog Rosie, majd kis híján keresztül esve mindenen ajtót nyit. - Hali, jó szórakozást! - int neki, majd amint kiérek becsukja az ajzót.
- Hú, de hamar elzavart - nevet Riker, ahogy megölel. Elmentünk a moziig, ahol már csak a terembe kellett beülnünk, mert a jegyeink megvoltak. A film alatt mi voltunk az egyetlenek, akik még azon is röhögtek, ami nem is volt feltétlen vicces. Ahogy kiértünk és beszálltunk a kocsiba még jobban elkezdtünk nevetni, most már saját magunkon.
- Tudod te vagy az első lány, aki randifilmként fogta fel a Karib-tenger Kalózait - mondja már vezetés közben.
- Ez a film a legjobb, egyszerűen bármikor és bárhol képes vagyok megnézni - mosolygom.
- Igen. És a legjobb az egészben talán az volt, mikor Jack befeküdt Angelica mellé..
- Utána meg felkelnek és mikor Jack kimegy Angelica az ajtóba vágja a kardját...
- Ami pont Jack feje mellé megy - fejezi be Riker.
- Pontosan - nevetek. Ahogy megérkeztünk Riker egészen az ajtóig kísért. - Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm - mondom, ahogy megfogja a kezem.
 - Örülök, hogy eljöttél velem - mondja mosolyogva, majd közelebb lép hozzám és megcsókol. Elköszönünk, majd ő elhajt én pedig bemegyek a házba.